A tóba félkörívben benyúló Badacsony hegy szépségénél és méreténél fogva, a Balaton-parti hegyek fejedelme, amelynek lejtőin a kelták óta művelik a szőlőt. A szőlőművelés gyakorlata, ’technológiája’ koronként változott, és a nagyüzemi szőlőművelés előtt több évszázadon keresztül támrendszer nélküli gyalog-, majd karós művelés folytattak. A szőlőparcellák szélén, az utak mentén, a présházak körül ott álltak a gyümölcsöt és árnyékot adó fák. Még a XX. század első felében is messze földön híres volt a Badacsony hegyén termett cseresznye és franczia barack.

Az utolsó hetven évet kivéve, a szőlő és gyümölcstermesztésben a tájfajták voltak a jellemzők, amelyek a természetes kiválogatódás során alakultak ki és maradtak fenn, alkalmazkodva a tájegység gazdasági és éghajlati adottságaihoz. A Badacsonyi óriás cseresznye is egy tájfajta, amely a szélesebb körben való megismertetése előtt is létezett, és a népi gyakorlat folytán – oltógallyakat szedve a gazdák maguk készítették a csemetéket vagy oltották át fáikat – fokozatosan terjedt a Kárpát-medencében.

A Badacsonyi óriás öreg példányának felfedezését a magyar gyümölcsészeti szakirodalom Belke Tivadar keszthelyi gazdasági tanintézeti tanárnak tulajdonítja. Belke szerint Ő fedezte fel a fajtát Tersánszky Lajos ügyvéd badacsonyi szőlőjében az 1860-as évek végén. Erről a nagyszemű, lilás-vérvörös színű, június végén július elején érő, kiemelkedő minőségű, enyhén édes-savanyú, nagyon kellemes ízű, ropogós cseresznyéről a Pomologische Monatshefte folyóiratban 1869-ben - 12. Heft 371-372. o.- szakszerű leírást és élethű nagyságú színes táblaképet közölt. Az írás bizonnyal sokak figyelmét felkeltette, s a franciaországi Metz-ben, Simon Louis Fréres faiskolájában már 1872-ben bemutatták.

A hitelesség kedvéért meg kell említenünk, hogy valójában Entz Ferenc volt a fajta első ismertetője, aki a Gazdasági Lapokban – 1862. 11.02. - évekkel korábban leírta, hogy a Magyar Gazdasági Egyesület budai faiskolája egy rendkívül szép cseresznye fajjal szaporodott:” Ezen cseresznye túl halad mindent, amit ebben a nemben láttam: nagysága megközelíti a középszerű diót, színre fekete, lágy húsú és középérésű. E páratlan jelességű gyümölcsöt köszöni faiskolánk Ürményi József Ő méltóságának … ki e rendkívüli cseresznyét ízlelvén, azonnal rendelkezni méltóztatott, hogy arról gallyak és mutatvány gyümölcs, termesztője tek. Trestyánszky Lajos úr által faiskolánknak küldessenek. Hogy fogja-e a budai föld is ezen gyümölcsöt szintazon tökéllyel teremni, melyet Badacsony vidékén elér, azt a jövendő fogja megmutatni.”

Az országos budai faiskola vezetője Entz Ferencz, -aki 1863-ban ismét említette a kiváló badacsonyi cseresznyét - évekkel korábban kapott tehát ugyanarról a fáról oltóágakat, mint a keszthelyi tanintézet. A Borászati Lapok 1897-es badacsonyi tudósításában arról olvashatunk, hogy Szabó Elek „szőlőjének két nevezetes fája van, amelyek ősanyái a híres óriási badacsonyi cseresznyének. Boldogult Ranolder püspök – aki oly sokat tett a Balaton-melléki szőlő- és gyümölcstermesztés érdekében – hozta még ezt a két fát a párizsi világkiállításról. Ide járnak még most is messze földről ojtógalyért”! Az idézetekből alapján bizonyos, hogy Tersánszky Lajos ügyvéd badacsonyi szőlőjéből terjedt el a Badacsonyi óriás. Az Ő fáját 1890-ben kb. 80 éves, de még mindig szépen termő fának írta le Farkas Sebestyén, pedig Belke Tivadar már 1869-ben is öreg fáról írt. Így bizonyos, hogy ez a fát nem a Püspök Úr hozta Párizsból. Ha igaz a püspöki legenda, hogy az 1897-ben említett két fa Franciaországból érkezett akkor pedig azt kell mondanunk, hogy valószínű többféle badacsonyi óriás cseresznye létezett (létezik?)!

Itthon Petrovai György ügyvéd, földbirtokos nagykörűi – Jász-Nagykun-Szolnok vármegye -birtokán az 1870-es évek elején faiskolát és hatalmas gyümölcsöst létesített, ahová többféle cseresznyét, köztük Badacsonyi óriást is telepített, annak ellenére, hogy 1886-ban a Pesti Hírlap is megírta: „Sajnos, hogy e cseresznyefaj összes tökélyét csakis Badacsony bazalt talajában fejti ki, s bármely vidékre vigyék mindenütt kisebb lesz mint hazájában”! A fajta nagymértékű elterjedését ez a vélemény nem fékezte, sőt a rudinai Molnár István országos gyümölcsészeti biztos által szerkesztett, az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott, magyar és francia nyelven íródott Magyar Pomológia (Pomologie hongroise) hasonló véleménye sem: ”… a Badacsony bazaltos talajában, s a Balaton-mellék páratelt levegőjében megszokva, alig tudna az másutt úgy tenyészni, mint e régi otthonában. Itt szokott hozzá az aránylag enyhe telekhez is, … miért is enyhe helyekre és cseresznyének kiválóan alkalmas talajokba kell ültetni.”

Utaltam rá, hogy az 1960-as évektől a nagyüzemi, gépi művelés megváltoztatta a termesztett fajtákat is. Az élő-, a kézi munka kiszorult a tájból, s vele együtt szép lassan kiszorultak, elfelejtődtek a régi tájfajták is. A hagyományos tájhasználat értékei iránt elkötelezett tájrendező mérnökként nagy örömmel tölt el, hogy az elmúlt két-három évtizedben néhány példás életművű ember - pl. Kovács Gyula, Surányi Dezső, Ambrus Lajos -elkötelezett munkája eredményeként, ma már államilag is támogatott a táji adottságokhoz alkalmazkodó, a Kárpát-medencében korábban termesztett gyümölcsfajták
megőrzése és visszatelepítése. A 2011-ben megkötött Gyümölcsészeti Megállapodás keretében a Nemzeti Biodiverzítási és Génmegőrzési Központ is segíti, támogatja a tájfajták telepítését, génmegőrzési kertek létrehozását. A Gyümölcsészeti Megállapodás lényege az eltűnő tájfajták újrahonosodása, genetikai alap létrehozása a helyi szintű ökológiai problémák megoldásához. Ezek a hagyományos gyümölcsösök, mint tájképi elemek újra a pannon táj részei lehetnek elősegítve a biológiai sokféleség fenntartását.

„De nem szabad a különböző fajokra csak mint lehetséges kiaknázható „erőforrásokra” gondolni, ne feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy azok önmagukban is értékesek. Minden évben több ezer növény- és állatfaj tűnik el, amelyeket többé már nem ismerhetünk meg, gyermekeink már nem láthatják őket, örökre elvesztek. Túlnyomó többségük emberi beavatkozásokhoz kapcsolódó okok miatt hal ki. Miattuk több ezer faj nem tudja már létével dicsőíteni Istent, és nem tudja közölni velünk saját üzenetét. Ehhez nincs jogunk.” / idézet Ferenc Pápa „Laudato Si” enciklikájából 2015. A teremtett világ védelméért/

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek a gondolatok jártak a fejemben amikor először Lilla, majd Zsófi lányom, végül Bence fiam is megkért, hogy tervezzem meg a kertjüket és javasoljak nekik gyümölcsfákat. A hagyományos és ellenálló fajták keresése közben jött egyszer csak velem szembe a Badacsonyi óriás. Halottam róla korábban is, sőt az idősebb szőlősgazdák említették, hogy a Gróf dombon is állt egy nagyszemű cseresznyefa, de a zirci papok szőlőjében és a Donáti dűlőben, a volt Dankó szőlőben is van finom gyümölcsű öreg cseresznyefa.

Elkezdtem keresgélni a szakirodalomban. Több faiskolában, és a Tündérkertek honlapján is felleltem a fajtát, sőt egy tizenöt évvel ezelőtt kiadott, Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinek gyűjteményében is szerepel a Badacsony környéki cseresznye, - erősen javítandó leírással -. Szégyenkezve olvastam Surányi Dezső professzor írásában - A nagykörűi cseresznyéről Élet és Tudomány 2020. 16 szám -, hogy „ a valaha kiemelkedő cseresznyés helyen, a névadó Badacsonyban már el is tűnt” a Badacsonyi óriás. Nagy meglepetés volt az is, hogy a Magyar Posta 2023-ban a Badacsonyi óriás cseresznye tiszteletére a fajta levelét, virágát és termését bemutató emlékbélyeget adott ki! A bélyeget kisérő leírás pedig megemlíti, hogy „1959-ben a Badacsony lábánál még díszlettek hatalmas fái”.

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor elolvastam a „Nagykörűi ropogós cseresznye„ Európai Bizottság általi, 2022-ben történt oltalom alá helyezési termékleírását, amelyből kiderült, hogy az EU-s oltalom a Nagykörű területén termesztett Badacsonyi óriás cseresznyére is kiterjed! Fokozatosan ért meg bennem a gondolat, miután 2022-ben megalakult a szőlőhegyi világ értékeinek megőrzését szolgáló Badacsony Szőlőhegyért Egyesület, hogy a Badacsonyi óriás visszafogadása, visszatelepítése elemi kötelességünk.

A vendégek a Kisfaludy úton és a mellette párhuzamosan haladó sétányon mennek fel Badacsony borozóihoz, értékeihez. A Kisfaludy út élménysétánnyá alakításakor a tervezők mezei szíl telepítését javasolták a hegyre. Öt év alatt ki is pusztult valamennyi! Javaslom, hogy a sétány környezetébe, a makroteraszok sétányra néző gazos oldalai elé ültessünk szépséget, gyümölcsöt és árnyékot adó Badacsonyi óriás cseresznyefákat. Az Egyesület vállalja fel a visszatelepítést, és legyen egyértelmű az Önkormányzat támogatása is, és javasolja a Badacsony hegyen területtel rendelkező valamennyi tulajdonosnak a Badacsonyi óriás telepítését, visszafogadását. Persze még az óriás mellé is kell segítség, egy hasonló időben virágzó, ám közel sem rokon cseresznyefa, mert a Badacsonyi óriás pont olyan, mint Badacsony híres szőlőfajtája a Kéknyelű, jelentősebb termést csak megfelelő porzófajtával ad.

Ahogy említettem elkezdtem keresni a Badacsonyi óriás csemetéket. Több hazai faiskolában elérhető a fajta annak ellenére, hogy a szakemberek az utóbbi harminc évben nem nagyon ajánlották telepítésre.
Érdeklődve olvastam el több doktori dolgozatot a cseresznye félék s-allél (gén) vizsgálatairól, a genotypusokról, a fajták inkompabilitási csoportjairól. Különösen a török cseresznye és vadcseresznyékről írottak fogtak meg, valamint a Francia Kertészeti és Gyümölcstermesztési Központ (CTIFL) és a Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) 1205 (!) féle cseresznye génvizsgálata! E kutatás szerint a Badacsonyi óriás 47 másik cseresznyefajtával tartozik azonos genotypusba, és kiemelték, hogy a Belge, Ferrovia és a Noire de Meshed fajták pontosan ugyanazzal a genetikai ujjlenyomattal rendelkeznek! Az igazi csoda az, hogy ma 2025-ben több francia faiskolában megrendelhető a ’Cerisier Badacsony’(!), amelyet a Balaton mellől származó önálló magyar
fajtának neveznek, és egyetlen leírás sem utal arra, hogy a germersdorfi magonca lenne.

A német, olasz, francia, horvát cseresznyefajtákkal való rokonság mellett óhatalanul meg kell jegyeznünk, hogy hét más magyar fajta rokonsága mellett hat török és négy iráni -lásd Noire de Meshed – fajtával is rokon a Badacsonyi óriás. Ezt csak azért említjük meg mert mint a szőlő, a cseresznye is Anatólia, a Fekete-tenger vidéke, az egykori Óperzsa birodalom felől érkezett Európába az időszámítás előtti időkben. Halkan jegyzem meg, hogy az óperzsa nyelvben a badics, bedics szőlőlugast jelent. Mélyen tudománytalan lenne ebből bármilyen következtetést levonni, de szerintem a Badacsony név éppúgy, vagy még inkább levezethető a ’badics’ szóból, mint a Bodach családnévből, ráadásul a Kárpát medencében lévő több mint 30 Badacsony nevű földrajzi hely többnyire kapcsolódik a szőlőműveléshez…

Visszatérve a régmúltból a jövőbe, a lényeg az, hogy telepítsük vissza - minél többen - Badacsony hegyére a Badacsonyi óriást, tisztelegve elődeink, a szőlőhegyi világ előtt, a jövő nemzedékek érdekében, hiszen nincs jogunk másképp cselekedni.

Badacsony, 2025. április 29.

dr. Laposa József tájrendező mérnök