Tájesztétikai, természetvédelmi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1954-ben a bányaművelést leállították, és tájvédelmi körzetté nyilvánították. A Badacsony-hegy egyszeri vulkáni kitörés eredményeként alakult ki azon a vulkáni mezőn, mely Tihanytól a Ság-hegyig húzódik. A vulkáni folyamat szárazföldi környezetben ment végbe 3.5 millió évvel ezelőtt. A Badacsony a monogenetikus vulkánok csoportjába tartozik.

A Badacsony vulkáni kőzete nagyrészt függőleges elválású oszlopokban hűlt ki, így alakultak ki a hegy peremén látható gyönyörű oszlopok, tornyok, köztük is az egyik legszebb, a Kőkapu. A lávató lábánál a kőzetek omlásából, aprózódásából származó kőgörgeteg, un. “kőfolyás” araszol a Balaton felé. A hegy klasszikus alakja ellipszis formátumú, távolról elnyújtott koporsóalakot formál, tetején változatos fafajú erdővel. Az erdő és a kőzetöv határától, szinte a Balaton vonaláig, a Badacsony szoknyáján, büszkeségeink, a badacsonyi szőlők sorakoznak. A sziklaszirteken tavasszal messziről láthatóan sárgán virít a sziklai ternye, felette a fokozottan védett hollók költenek. Az erdőkben, sziklagyepeken nyílik a változó nőszirom, a mediterrán eredetű pirítógyökér, a kora tavasszal helyenként kék szőnyeget alkotó májvirág. Állatvilága is egyedi. A változatos ökológiai feltételeknek megfelelően a Tapolcai-medence vulkánjai közt itt alakultak ki a legjellemzőbb fészkelőközösségek. Érdekesebb fajai: holló, fekete harkály, kék galamb, macskabagoly… Az ember évszázados jelenléte befolyásolta Badacsony képét. A kiirtott hegylábi erdők helyére pompás szőlőket telepített. A hegyen levő épületek alapvetően a szőlőfeldolgozást szolgálták, szolgálják; gyönyörű ékkövei e tájnak.